A szerző: Dr. habil. Borbély-Pecze Tibor Bors
Absztrakt A rendszerek körülölelnek minket. A modern technicizált társadalom és gazdaság számos, egymással interakcióban álló rendszer működésének eredménye. Nem csak az egyénen kívüli világunk összetett, de az egyén maga is összetett rendszerműködés eredménye. A külső és a belső rendszerek feltérképezése, összehangolása, a tanácskérő önreflexiójának elősegítése a rendszerszintű tanácsadási elméletek és gyakorlatok közös nézőpontja. Ez az áttekintés a rendszerszemléletű tanácsadás megközelítésmódjába ad betekintést.
kulcsszavak: pályatanácsadás, rendszerszemlélet, rendszertérképezés, káoszelmélet
A rendszerek körülvesznek
„A rendszerszemléletű gondolkodás az ügyfél, tanácskérő kételyeit, bizonytalanságait befolyásoló tényezők azonosításáról szól, és ami még fontosabb, a tanácskérő aggályait befolyásoló tényezők természetének megismeréséről is.” (Patton & McMahon, 2006).
A mindennapi életben gyakran halljuk a rendszer szót. A rendszerek mindenütt (és valójában nem csak az internetes mém szintjén elhíresült Mátrix filmtrilógiában) ott vannak körülöttünk. Számítógépes rendszerekre, közlekedési rendszerekre és egészségügyi rendszerekre támaszkodunk. A modern világban formális oktatási rendszerekben töltjük életünk első két évtizedét, és szervezeti rendszerekben (nevezzük ezt munkahelynek) további négy évtizedet. Legtöbben családi rendszerek tagjai is vagyunk, származási- és saját magunk által alapított család vagy családok rendszeralkotó részei.
Az egyén, a tanácskérő maga is egy rendszer. Az egyén olyan rendszer, amely számos részből vagy alrendszerből áll, amelyek mindegyike szerepet játszik egészségünk megőrzésében. Például mindannyian rendelkezünk csontrendszerrel, idegrendszerrel, szív-, és érrendszerrel és izomrendszerrel. Ezenkívül vannak személyes tulajdonságaink, mint például a személyiség, az érdeklődési kör, az értékek, az életkor, a nem, a képességek és a tehetségek (McMahon, 2024). Az egyének nem izoláltan élnek. Ha meg szeretnénk érteni pályaválasztási, karrier aspirációikat, számba venni pályaépítéshez igénybe vehető erőforrásaikat, akkor meg kell, hogy értsük az őket körülvevő számos rendszert is.
A pályadöntéseinkre hatással van az a tágabb társadalom is, amelyben élünk. Például a társadalmi-gazdasági körülményeink, a lakóhelyünk és a munkaerőpiac működése megnyithatja vagy elzárhatja számunkra a lehetőségeket; ezek a körülmények kiváltságokat adhatnak, elnyomhatnak/felemelhetnek, vagy akár diszkriminálhatnak minket. Emellett olyan globális kérdések, mint a fenntarthatóság és a technológia fejlődése, például a mesterséges intelligencia, hatással vannak az egyének karrierjére. Ez csupa olyan tényező, amelyek befolyásolására az egyén, a mikrokörnyezet képtelen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne alapvetően szükséges a minket körülvevő környezet egyes rendszereinek, mint a hagyma rétegeinek a feltérképezése, megértése. Egyénként időben, kontextuálisan és kulturálisan összefonódunk ezekkel a rendszerekkel és kölcsönhatásba lépünk velük.
A rendszerszemléletű gondolkodás alapvető fontosságú a rendszertérképezéshez. Aki önmaga vagy tanácsadó segítésével valaha is használt már genogramot, idővonalat, élettér-térképet vagy gondolattérképet, már használt rendszertérképezést. A térképek gazdag támpontokat nyújtanak, amelyeket az ügyfelek az általuk elmesélt történetekben továbbfejleszthetnek. A pályaorientációs, karrier-tanácsadói gyakorlatban sokféleképpen lehet a tanácskérőkkel rendszertérképeket rajzolni és ezen keresztül saját reflexióikat feltérképezni.
A rendszerelmélet alapjai
A rendszerszemlélet alapítóatyja a pályatanácsadás területén kívülről érkezett, a biológia területén jeles munkásságot folytató Karl Ludwig von Bertalanffy (1901-1972). A rendszerelméleti megközelítés hatékony módszert kínál a homeosztatikus rendszerek megismerésére, azaz olyan rendszerek leírására, amelyekben visszacsatolással szabályozott folyamatok zajlanak. Az emberi célzott viselkedést ilyen folyamatok szabályozzák, ezért a rendszerelmélet a pedagógiai és a pszichológiai kutatás számára is nagyon hasznos.
Bertalanffy újszerű gondolkodása átalakította azt a értelmezési keretet, amivel a rendszert, mint egészet, annak más rendszerekkel kialakított kapcsolataival és kölcsönhatásaival, mint a növekedés és a fejlődés mechanizmusát szemléljük. Újszerű gondolatmenete átalakította a rendszerek fontosságának megítélését és új nyelvezetet hozott létre, népszerűsítve a rendszerelmélet fogalmait, mint például a nyitott és zárt rendszerek, entrópia, határértékek, homeosztázis, bemenet, kimenet és visszacsatolás témaköreit.
Az általános rendszerelméletet szokták a teljesség tudományának is hívni, mert komplex módon írja le a világot. Maga Bertalanffy (1968) a “rendszerszemlélet” elnevezést szorgalmazta. Olyan organikus felfogást sürgetett a biológiában, amely hangsúlyozta a szervezet egészként vagy rendszerként való figyelembevételét” (1968 12. o.). A biológiai tudományok fő célját a szerveződések felfedezésében látta: olyan tulajdonságok felfedezését, amelyeket a szervezetekre különböző szinteken lehetett alkalmazni az elemzéshez. Ez vezetett ahhoz az alapfeltevéshez, hogy “az egész több, mint a maga összegének részeinek összessége” (1968 18. o.). Bertalanffy szemléletmódja levezethető abból az alapkoncepcióból, amely nagymértékben támaszkodik a lineáris alapú, ok-okozati tulajdonságokra, a növekedés magyarázatára és a változás magyarázatára az élő szervezetekben (Friedman & Allen, 2014).
A rendszerszemlélet a 19. században jelent meg a társadalomtudományokban. A rendszer fogalma Émile Durkheim társadalmi rendszerek korai tanulmányozásából, valamint Talcott Parsons munkásságából származik. Ennek központi eleme a társadalom, mint az elemek komplex elrendeződésének tanulmányozása, beleértve az egyéneket és azok meggyőződéseit, ahogyan azok egy egészhez (pl. egy országhoz) kapcsolódnak. A megközelítés fogalmi eredetét általában a 19. századra vezetik vissza, különösen Herbert Spencer angol szociológus és filozófus, valamint Émile Durkheim francia társadalomtudós munkásságára. A 19. században Spencer – akire hatott Charles Darwin brit természettudós evolúciós elmélete–, a társadalmi rendszer egységes formája mellett érvelt. Az ő megközelítésében a társadalom-rendszere folyamatosan fejlődik a tökéletesség egyre bonyolultabb állapotába. A társadalmi rendszerek elméletének alternatív formái azonban a társadalmi evolúció egészen más szemlélete mellett érveltek. E nézőpontok szerint a társadalom nem valamilyen tökéletes állapot felé fejlődik, hanem a növekvő komplexitás állapotába jut el. Ezt nevezték strukturális differenciálódásnak. A strukturális differenciálódás a társadalomnak, a környezetéhez való alkalmazkodására utal, belső komplexitásának változásain keresztül (Gibson, 2024).
Durkheim 1893-as doktori disszertációjában, majd később A társadalmi munkamegosztásról (Osiris 2001) című művében kifejtette, hogy a magasan szervezett rendszerekben a munkamegosztás hozzájárul a társadalmak fenntartásához. Az összetett társadalmakban az egyének különböző szerepeket töltenek be, amelyek, miközben specializációhoz és szegmentációhoz vezetnek, egyúttal nagyfokú kölcsönös függőséget is teremtenek az egységek között. Bár az szerepeket betöltő egyének változnak, a szerepek idővel fennmaradnak és fenntartják a társadalmat (Durkheim, 2001).
A társadalomtudományokon belül a szociális munka és a tanácsadás területein azonban a rendszerszemléletű gondolkodásra nagyobb hatással volt a már említett Bertalanffy, eredetileg a biológián belül ismert munkássága, akire fentieken kívül Max Weber gondolkodása is erős hatást gyakorolt. Később ezt Bronfenbrenner (1979), ’Az emberi fejlődés ökológiája’ című munkája egészítette ki. Ebben a szerző az emberi biológiai rendszereket egy ökológiai környezetben vizsgálta. Bronfenbrenner keretrendszere öt szintből áll: mikrorendszer, mezoszisztéma, exoszisztéma, makroszisztéma és kronoszisztéma. A mikrorendszer az egyén közvetlen környezetéből áll, beleértve a családot, az iskolát és a kortársakat. A mezoszisztéma több mikrorendszer közötti kölcsönhatásokat foglalja magában, mint például az egyén otthona és iskolája közötti kapcsolat. Az exoszisztéma az egyénre közvetve ható társadalmi környezetekből áll, mint például a szülő munkahelye. A makrorendszer azokat a kulturális és társadalmi értékeket és meggyőződéseket foglalja magában, amelyek az egyén környezetét alakítják. A kronoszisztéma azt a történelmi és időbeli környezetet foglalja magában, amelyben az egyén növekedése zajlik.
A rendszerelmélet annak elemzésével is foglalkozik, hogy a társadalom hogyan alkalmazkodik a környezetéhez, szerkezetének kiigazításai révén, ami fontos következményekkel jár a társadalmi rend megértésében. A rendszerelmélet feltárja a társadalmi fejlődés összetettségét, és ennek alapján hangsúlyozza a társadalom irányításának korlátozott lehetőségét.
Rendszerszemlélet a pályatanácsadásban
A pályafejlesztés területére átemelt rendszerszintű megközelítés nagyon is konstruktivista kiindulópontot követ (Patton & McMahon, 2006). Marry McMahon ausztrál kutató lényegében a családterápiában már bevált rendszerszintű megközelítésmódot emelte át a pályatanácsadás területére. Az elmélet egyik központi gyakorlati alkalmazási kerete a személyes pályatörténetek megalkotása a reflexió révén, ahol az egyén és a körülötte létező világ kapcsolatát térképezzük fel a narratíva eszközével. Nem arról van szó, hogy különálló környezetekhez (az én és a “világ”) igazodunk, hanem arról, hogy aktívan értelmezést, információt szerzünk/építkezünk az én és a körülöttünk lévő világ közötti kapcsolatokból. A rendszerszemlélet alapvetően társadalomtudományi, szociológiai és természettudományi területekre kialakított elméleti kereteit a pályatanácsadás területére Pryor & Bright (2014) gondolta tovább a káoszelmélet alkalmazásával. dolgozták ki.
Rendszerszemlélet (STFCD[1]) a pályatanácsadásban
A pályafejlesztés rendszerelméleti kerete eredendően nagyon is konstruktivista elmélet. Röviden, a konstruktivisták azt állítják, hogy a valóságot inkább teremtik vagy konstruálják, mint felfedezik és leírják. Nincs objektív valóság, a pozitivista, tudományos megközelítés emberi konstrukció. A saját pályafutásunk tehát saját konstrukciónk, amely azonban számos más tényezőtől befolyásolva alakul. Úgy is lehet vizualizálni ezt a képet, mint egy biliárdasztalt, ahol a játékosnak eltökélt szándéka lehet adott golyók célba juttatására, azonban minden egyes gurítás után beindul az egyes elemek összjátéka, amely alakítja a helyzetet. Minden egyes lökés utáni helyzet visszahat a játékosra és így tovább.
A pályafejlesztés rendszerelméleti kerete ugyanakkor holisztikus, azaz (a pályafejlesztésen belül) mindenre kiterjedő elméletként próbál működni, és ezáltal a megközelítések széles skáláját fogadja el. A pályafejlődés tartalmát és folyamatát szemléltető hatáskeretként jelenik meg (McMahon et al., 2004), összekapcsolva konstruktivista és holisztikus alapját. A pályafejlődés rendszerelméleti kerete szintén holisztikus, mivel nem csak a munkahelyválasztásra, hanem az egyén életének igen széles körű aspektusaira összpontosít.
A rendszerszemléletű pályatanácsadás középpontjában maga az egyén áll. Azaz ez a tanácsadási iskola az egyént magát is rendszerként értelmezi, aki számos további rendszerrel áll interakciókban.
A pályafejlesztés rendszerelméleti keretrendszerének középpontjában szó szerint az egyén áll. Az egyén karrierfejlődését egy sor intrinzikális, azaz belső motivációs tényező befolyásolja. Ezek közül néhány, mint például a nem, a szexuális irányultság és az etnikai hovatartozás, nem változik az ember egész élete során. Habár igaz, hogy az embernek ezekkel kapcsolatos nézetei fejlődhetnek az élete során, ugyanakkor azzal is lehet érvelni, hogy ezek a változások a külső (extrinsic) hatásoknak köszönhetőek.
Az egyént közvetlenül körülveszi a társadalom, mint rendszer. Ez a közeg nem homogén és az egyént közvetlenül (gyakran fizikailag) körülvevő szervezetekből és egyénekből áll, melyek hatásai közvetlenül érik az egyént.
A kortársak, a barátok és a család véleményt alkotnak a társadalmi nemről és a szexuális irányultságról, valamint az életkorhoz kötődő egyéni életfeladatokról és az egészségi állapotról. Saját értékpreferenciáik alapján véleményt alkotnak az egyén viselkedésének helyességéről vagy vélt helytelenségéről. Minden szereplő (egyének és intézmények egyaránt) saját hiedelemstruktúrával rendelkezik. Ezzel befolyásolják az egyén saját struktúráinak kialakulását, működését. Az oktatási intézményeknek, a médiának és a munkahelynek maguknak is vannak belső befolyásolási struktúrái, és ezeket a legtágabb értelemben közvetítik az egyén felé, befolyásolva gondolkodását és narratíváját.
A diagram (1. ábra) közepén lévő egyén hatással lesz másokra és az őt körülvevő struktúrákra is. Ez nem csak azt a társadalmi környezetet foglalja magában, amellyel az egyén közvetlen kapcsolatban áll, és amellyel átfedésben van. Hanem vonatkozik azokra a rendszerekre is, amely úgymond az egyéntől távolabb működnek. A rendszerszemléletű megközelítés ellenzi a társadalmi tétlenséget, a sorsunkba való passzív beletörődést és aktív állampolgári szerepkészlet felvételére buzdít.
A környezeti/társadalmi szint kevésbé személyes szinten működik, szemben a társadalmi rendszerrel, amely kevésbé közvetlen kapcsolatot kínál az egyénnel. A politikai döntések például erős hatást gyakorolhatnak az egyént körülvevő társadalmi rendszerre, de az egyéni rendszerre is. Mindenki életére hatást gyakorolt például a Covid19-világjárvány majd az azt követő gáz/energiakrízis. Ezeknek a döntéseknek a hatásai az egyéni hatásrendszerhez képest egy olyan metaszinten működnek, amelyre nincs közvetlen befolyásunk, azonban közvetlen hatással vannak az egyénre. Pályaválasztásról, pályaépítésről ilyen rendszerszintű megközelítésben is lehetséges gondolkodni. Például mondhatjuk azt, hogy az 1990-es évekből nézve a magyar foglalkozások jövőjét; vámügyintézőnek menni jó választás volt. A későbbiekben az uniós belépésünk felülírta e szakmai iránti igényeket, majd a 2010-es évektől a keleti nyitás ismételten fordított e szakma prosperitásán. Tehát nem minden foglalkozást, szakmát, pályát befolyásol egyedül/csak a technológiai átalakulás unalomig ismételt tényezője. Demográfiai, földrajzi faktorok legalább olyan fontosságúak, mint a munkavégzést és munkaszervezést alakító technológiák. Pounds (2003:15. o.) Európa huszonöt évszázados történetét bemutató nagy ívű gazdaságtörténeti munkájában egy három tényezős modellre építi fel mondandóját. A környezeti adottságok, a technikai színvonal és az emberi magatartásminták, felfogásmódok és a társadalomszerkezet egymást feltételező, egymással állandó kölcsönhatásban álló tényezők, amelyek együttesen alakítják a terület gazdasági- foglalkoztatási fejlődését (Borbély-Pecze, 2008).
- ÁBRA Rendszerszemléletű tanácsadás
Szintén befolyásolja a pályafutásunkat az időfaktor, a döntések időbeli kivetülései (Borbély-Pecze 2024), amely döntések árát nem tudjuk pontosan meghatározni, mert olyan távol vannak időben.. A pályaépítés rendszerszemléletű képlete tehát az alábbi; ’ Az egyéni rendszer + a társadalmi rendszer + a környezeti/társadalmi rendszer + időbeli változás + véletlenek’ (McMachon, 2011)
Ha megértjük, hogyan befolyásolja az idő a társadalmi és környezeti rendszereket és hogyan befolyásolják a véletlenek pillanatai a tanácskérő más befolyásolási szintjeit, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy támogassuk őket a továbblépésben. Például, ha egy tanácskérő munkanélkülivé válik és kiderül, hogy gondolkodásában be van szorulva korábbi munkahelye jelentette adottságokba, vagy közösségi médiaköre zárja ki az álláskeresésből, akkor világos, hogy pályaismeretét és munkaerőpiaci ismereteit szükséges bővíteni.
További befolyásoló tényező lehet a tanácskérők társadalmi-gazdasági helyzete vagy földrajzi elhelyezkedése, amely akadályozhatja őket abban, hogy más lehetőségeket is megismerjenek. Ezt aztán feltárhatjuk velük, és egy másfajta narratíva felajánlásával segíthetjük őket abban, hogy kiszélesítsék látásmódjukat és elképzeléseiket.
Az egyes hálózatok nem elszigetelten működnek. Egyetlen személy sem egy különálló sziget. Amint találkozunk egy tanácskérővel, a tanácsadó és az tanácskérő befolyásolási rendszere kölcsönhatásba lép egymással. Ezen a kölcsönhatáson belül a legtöbb esetben magunkkal visszük a saját egyéni rendszerünket és társadalmi rendszerünket, kivéve, ha kölcsönös társadalmi hatásaink vannak, pl.: a tanácskérő a családunk tagja. Ebben az esetben a legjobb, ha “szétválasztjuk a rendszereinket”, és más tanácsadóhoz küldjük.
A rendszerelmélet egy keretrendszer, eszköztár, amely tartalmazza az összes többi eszközt (vagy azok nagy részét), amelyeket általában a tanácskérőkkel használunk. Egyfajta referenciakeretet kínál arról, hogy a tanácskérő hol tart a saját narratívájával (élettörténetének megélésével), milyen befolyások érik és ezek “honnan jönnek”, de arról is, hogy mi hiányzik, vagy hol vannak a tanácskérő észlelési vagy egyéb korlátai. Végső soron a rendszerszemléletű pályatanácsadás a családterápiából/ tanácsadásból (Brandl-Nebehay & Rauscher-Gföhler & Kleibel-Arbeithuber, 2008) kölcsönzött módszerekkel egy eszköz az ügyfél narratívájának, valamint a beavatkozás narratívájának és a saját tanácsadói narratívánknak a feltárására.
Káoszelmélet, a legmodernebb rendszerszemléletű megközelítés
A káoszelmélet lényegében a rendszerelméletek egy új minőségét képviseli. A karrier/pálya-káoszelmélet (Chaos Theory of Careers) dinamikus rendszerelméleti alternatívaként jelent meg a pályafejlesztés kortárs modelljeként, amely a folyamatos, bizonytalan és nem lineáris pályafutást hangsúlyozza. Az elmélet kiemeli a folyamatos változást, a hatások komplexitását és a pályafutás nem lineáris változását, miközben mintákat keres a pályafutások alakulásában.
A káoszelmélet azonban nem jelenti azt, hogy a pályaorientáció/karrier tanácsadás értelmetlen lenne. Éppen ellenkezőleg! Egyre fontosabb, hogy felkészüljünk a váratlan helyzetekre, és a pályatanácsadók támogassák a tanácskérőket a pályarugalmasságuk fejlesztésében, a váratlan helyzetek megtervezésében, a változások és a bizonytalanság elfogadásában, valamint az ezekkel való megbirkózáshoz szükséges készségek elsajátításában.
A tervezett eseményt és a káoszelméletet úgy is fel lehet használni a pályatanácsadás során, hogy támogatjuk a tanácskérőt az alkalmazkodásban és a bizonytalanságra való felkészülésben, ugyanakkor támogatva őket abban, hogy lépésről lépésre és ne hosszú távra tervezzenek. A modern munkaerőpiac egyik kihívása a hosszú távú pályatervezés lehetetlensége.
- Ábra A nem lineáris pályafutás és a káoszelmélet
(forrás:[2] Truyens, M. 2019 https://marcr.net/)
A káoszelmélet szerint az egyének önszerveződő rendszerek, amelyek egyrészt a túlélésre, másrészt a célképzésre és az értelmes cselekvésre törekszenek. A pályafutás alapvető módja annak, hogy társadalmi kontextusban ilyen önszerveződés történjen, ezért fontos az egyének, közösségek számára. Az egyén pálya/karrierfejlődése tehát egy komplex dinamikus rendszer és egy sor többé-kevésbé általános más komplex dinamikus rendszer, köztük más egyének, szervezetek, kultúrák, jogszabályok és társadalmi környezet kölcsönhatása (Pryor & Bright, 2011). A káoszelmélet több új fogalmat is bevezet a pályatanácsadás területére:
- Emergencia/felbukkanás – látszólag véletlenszerű események sorozatából új, felismerhető rend kialakulása (Pryor & Bright, 2012);
- Fraktálok – az összetett dinamikus rendszerek működéséből látható nyomok és minták, beleértve az egyéni tulajdonságokat és készségeket, a munkaerőpiaci trendeket, a családi hatásokat és a munkáltatói előítéleteket (Pryor & Bright, 2007);
- Komplexitás – a rendszerek közötti kapcsolatok miatt az új évezredben drámaian megnőtt az a lehetőség, hogy a rendszereket sokféle más, exogén és endogén tényező befolyásolja;
- Fázisváltás – a komplex dinamikus rendszerek szerkezetének és működésének radikális átalakulása, akár fokozatosan (mint például az új készségek fejlesztése az oktatás és képzés révén), akár hirtelen változás eredményeként (mint például a vállalatváltás, a munkaviszony megszűnése vagy súlyos egészségügyi sérülés). Bright és Pryor (2008)
- Nemlinearitás – ez nem egyszerűen a nem lineáris pálya/karrierfejlődési mintára utal, amire általában használták. A rendszerelméletben a nemlinearitás általánosabban utal az ok és okozat lehetséges aránytalanságára, oly módon, hogy egy látszólag kis változás egy komplex dinamikus rendszer egyik részében jelentős hatást gyakorolhat a rendszeren belül és azon túl. Ez az úgynevezett “pillangóhatás”. Ezt használták fel egy olyan pályaoktatási technika kidolgozására, amely megkönnyíti a tanácskérők gondolkodását a kortárs pályafutások természetéről (Borg, Bright és Pryor, 2006);
- Véletlen – a komplexitás egyik elkerülhetetlen következménye a kiszámíthatóság elvesztése, és a nem tervezett események hatása az egyének életére és karrierjére. A racionális döntéshozatal hangsúlyozása a korábbi karrierfejlesztési elméletekben és gyakorlatban valójában elhanyagolta azt a gyakran döntő szerepet, amelyet a véletlen események játszhatnak az egyének életében és karrierjében;
- A spiritualitás – és a hozzá kapcsolódó fogalmak, mint például a cél, az értelem, a szándék, a fontosság, az értékek és az etika, a karrierfejlesztés alapjaként egyre inkább előtérbe került. A spiritualitásnak a komplex dinamikus rendszerek határai mentén történő konceptualizálása lehetővé teszi, hogy a káoszelmélet integrálja az ilyen motívumokat, különösen a “különös attraktorra” való hivatkozással (Pryor & Bright, 2007);
- Visszajelzés – mivel a karrierfejlesztés állandó folyamat, és mivel a tevékenységek eredményeit nem lehet előre garantálni, nagymértékben megnőtt az előrehaladásról és a megtett intézkedések eredményeiről szóló információk megszerzésének fontossága. Az összetett dinamikus rendszerek nagyrészt pozitív vagy negatív visszacsatolással működnek.
A gyakorlati alkalmazásban két stratégiát vázolnak fel a szerzők, a konvergenset és az emergenset (Bright & Pryor, 2007). Mindkét perspektívát fel kell használni a tanácsadó és a tanácskérő együttműködési folyamatában. A konvergens perspektíva a valószínűre, a stabilra, a mérhetőre, az informatívra és a megosztottra összpontosít. Ez magában foglalja a munkaerőpiaci információkat, az oktatási rendszer működését, a foglalkozási követelményeket, a tanácskérő tanulmányi eredményeit, az értékelt készségeket és tulajdonságokat, a hobbikat és a korábbi munkahelyeket. A feltörekvő/emergens perspektíva a meglepő, az egyedi, az intuitív, a lehetséges dolgokra összpontosít. Ide tartozhatnak a tanácskérő történetei, példázatok, a spiritualitás, az értelem, a cél, az alkalmazkodóképesség, a rugalmasság és a kudarcra adott válaszok.
Összegzés
A rendszerszemléletű megközelítés különösen erős hagyományokkal rendelkezik a magyar családterápiában, családi konzultációban. A német és osztrák rendszerszemléletű konzultációs, analitikus iskola fontosabb művei évtizedek óta magyar nyelven is elérhetőek (Ludewig, 2003) és ez a szemlélet beépült a szociális munkások oktatásának elméleti képzésébe is.
Ugyanakkor a magyar pályatanácsadó képzések – ideértve főként az emberi erőforrás tanácsadás területén elérhető/ megmaradt egyetemi szakos képzéseket- meglehetősen kevés figyelmet fordítanak a rendszerszemléletű konzultáció/ tanácsadás elméleti kereteinek és azok gyakorlati, a napi praxisban hasznosítható tudásának átadására. A magyar nyelvű képzésekben Bright vagy McMachon elméletei nem, vagy alig szerepelnek, továbbra is a humanisztikus pszichológia fejlődéselvet hangsúlyozó elméletei a dominánsak- miközben akár a családi konzultációból, akár az addiktológiai tanácsadás területéről (Rácz, 2001) viszonylag egyszerű mód mutatkozik a rendszerszemléletű megközelítések átemelésére.
E kapcsolódások kialakítása márt csak azért is lenne kívánatos, mert az emberi erőforrás/ tanácsadás képzések másik fő területe a szervezetek működtetésével, fejlesztésével kapcsolatos humán tanácsadói tevékenységek ellátása, amelyről ténylegesen nem lehet rendszerszerű gondolkodás hiányában érdemi megállapításokat tenni. Például 2009-es disszertációjában Kiss Schippe és Egan nyomán, röviden kitér a rendszerszemléletű megközelítés fontosságára, amikor az általa kialakított életvezetési kompetenciát határozza meg, de nem tér ki további vonatkozó elméletek bemutatására. Magyar nyelven az elmúlt két évtizedben szaporodó coaching kézikönyvek (Kelló, 2016) már jelentős figyelmet fordítanak a rendszerszemléletű megközelítés bemutatására;annak megértetésére, hogy érdemi tanácsadást nem lehet folytatni a tanácskérőt körülölelő rendszerek és rendszerszintek megértése nélkül.
A rendszerszemléletű tanácsadáson belül a káoszelmélet megjelenését olyan intelligens szakmai reakciónak tekinthetjük, amely választ kíván adni a modern életpályák karriereket és a pályadöntéseket körülvevő nagyfokú bizonytalanságra.
Idehaza tovább vizsgálható szakmai kérdés, hogy a klasszikus tanácsadás (advising, counselling) magyar nyelvű irodalma miért válik mindinkább el a coaching, mentorálás és más társterületek publikációitól. Miközben a nemzetközi tudományos térben (pl. The International Association for Educational and Vocational Guidance (IAEVG)[3] keretei között) lényegében az 1950-es évek óta leginkább komplementer jelleggel kezeljük az új irányzatok megjelenését, amelyek módszertanilag, a tanácskérő támogatásában, inkább tágítják a klasszikus vocational guidance, pályaválasztási tanácsadás eszköztárát és horizontját, mintsem attól önállóan léteznének.
Felhasznált irodalom
Bertalanffy, L. von (1972).The History and Status of General Systems Theory. Academy of Management Journal. Academy of Management. 15(4): 407–426.doi:10.5465/255139
Bertalanffy, L. von. (1950). The Theory of Open Systems. Physics and Biology. Science, 111, 23-29. https://doi.org/10.1126/science.111.2872.23
Borbély-Pecze, T. B. (2024). Életpályák interdiszciplináris megközelítésben. Új Munkaügyi Szemle 5(3) 2-10
Borbély-Pecze, T. B. (2015). Az egyéni tanácsadás elmélete: pályakonstrukciós kísérletek támogatása. Munkaügyi Szemle 2015/4, 13-25 https://www.munkaugyiszemle.hu/sites/default/files/elofizetes/11781122.pdf
Borbély-Pecze, T. B. (2008). Munkanélküliség kezelése, foglalkoztatáspolitika. SZTE ÁJK. (kézirat) URL: https://www.researchgate.net/publication/368383830_Munkanelkuliseg_kezelese_foglalkoztataspolitika_SZTE_AJK_2008_kezirat
Brandl-Nebehay, B. A.& B. Rauscher-Gföhler, B. · J. Kleibel-Arbeithuber, J. szerk. (2008). Rendszerszemléletű családterápia. Animula. Budapest
Bronfenbrenner, U. (1979). The ecology of human development: Experiments by nature and design. Harvard University Press
Bright J. E. H., Pryor R. G. L. (2007). Chaotic careers assessment: How constructivist and psychometric techniques can be integrated into work and life decision making. Career Planning and Adult Development Journal 23: 46–56.
Bright J. E. H., Pryor R. G. L. (2008) Shiftwork: A Chaos Theory of Careers agenda for change in career counselling. Australian Journal of Career Development 17: 63–72.
Durkjeim, E. (2001). A társadalmi munkamegosztásról. Osiris. Budapest
Friedman, B. D., & Allen, K. (2014). Systems Theory. Unpublished. (pp 3-20.) https://doi.org/10.13140/2.1.1132.9281. APA, Harvard, MLA, Vancouver, Chicago
Gibson, B. (2024, July 5). systems theory. Encyclopedia Britannica. https://www.britannica.com/topic/systems-theory
Kelló É. (2016). Coaching alapok és irányzatok. Akadémiai. Budapest
Kiss, I. (2009). Életvezetési-kompetencia. ELTE PPK (doktori disszertáció) Url: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/46243
Patton, W., McMahon, M. (2006) The Systems Theory Framework of Career Development And Counseling: Connecting Theory And Practice. International Journal for the Advancement of Counselling, 28 (2) 153-166.
Rácz, J. (2001) Addiktológia. Tünettan és intervenciók. SE EFK. Budapest
Ludewig, K. (2003). Rendszerszemléletű terápia. Coincidencia. Budapest
McMachon, M., & Patton, W. (2022). The Systems Theory Framework of career development: News of difference and a journey towards acceptance. Australian Journal of Career Development, 31(3), 195-200. https://doi.org/10.1177/10384162221120464
McMachon M. (2024). Putting the System Theory Framework of career development into Practice. CERIC blog URL: https://careerwise.ceric.ca/2024/01/18/putting-the-systems-theory-framework-of-career-development-into-practice/
McMachon, M. (2011): The systems theory framework of career development. Journal of Employment Counseling, 48 4: pp. 170-172.
McMahon, M. & Patton, W. & Watson, Mark (2004). Creating career stories through reflection: An application of the Systems theory Framework of career development. Australian Journal of Career Development, 13(3):13-17.
Pounds, N. J.G. (2003). Európa történet földrajza. Osiris. Budapest
Pryor, R. G., & Bright, J. E. (2014). The Chaos Theory of Careers (CTC): Ten years on and only just begun. Australian Journal of Career Development 23 (1), 4-12. https://doi.org/10.1177/1038416213518506
[1] System Theory Framework in Career Development
[2] https://marcr.net/marcr-for-career-professionals/career-theory/career-theories-and-theorists/chaos-theory-of-careers-pryor-and-bright/
[3] https://iaevg.com/
A szerzőről:
Dr. habil. Borbély-Pecze Tibor Bors foglalkoztatáspolitikai és pályaorientációs szakértő, 25 éve dolgozik a munkaügyi szakigazgatásban és 20 éve tanít a magyar felsőoktatásban. Fő érdeklődési és kutatási területe karrier és pályatanácsadási rendszerek nemzetközi összehasonlító értékelése és fejlesztése.