A szerző: Dr. habil. Borbély-Pecze Tibor Bors
Ifjúsági munkaerő az átmenetben
A 2000-es évek vége óta, nem függetlenül a 2008-as nagy gazdasági válságtól, kulcstéma lett a fiatalok életkezdése, illetve ennek részeként munkaerőpiaci integrációjuk. Az Oxford Kiadó gondozásában, a Marylandi Egyetem Közpolitikai Intézetének szerkesztésében 2019-ben megjelent szerkesztett kötet is ezt a témát vette górcső alá. A kötet 19 országból származó 25 kutatási alprojektet megvalósító nemzetközi elemző stáb közös munkája, amely az EU 7-es kutatási program keretében készült el. A kutatócsoportban az MTA (volt) kutatóhálózatából a Szociológiai Intézet, jelenleg HU-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont, részéről Hajdú Gábor[1] és Medgyesi Márton[2] vettek részt.
A kötet fókusza
A fiatalok foglalkoztatásba és felnőttkorba való átlépése egyre hosszabbá és bizonytalanabbá válik. A nagy recesszió (2008-2009) tovább súlyosbította ezeket a nehézségeket. A második világháború utáni arany évtizedeknek, az 1950-es évektől az olajválságok kitöréséig tartó stabil növekedésnek és alacsony ifjúsági munkanélküliségnek, vége szakadt.
A változatos európai tapasztalatok a fiatalokat nemük, etnikai hovatartozásuk és társadalmi-gazdasági státuszuk szerint eltérően érintik, még a sikeres országokban is. A Youth Labor in Transition című könyv a fiatalok munkába való beilleszkedését, a család által érintett átmeneteket és az önálló életkezdés miatti elköltözést a szülői házból, országból, valamint a munkakeresés céljából történő elvándorlás és a későbbi hazatérés döntéseit és következményeit vizsgálja. A szerzők meghatározzák a jövő néhány kulcsfontosságú kihívását a nem foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET), a túlképzés, az önfoglalkoztatás, az etnikai hovatartozás, a megrázó hatások, valamint a fiatalok értékei / attitűdjei, és a szakszervezetekkel való azonosulásuk tekintetében.
Vissza 2008-hoz
Magyarországon különösen furcsa lehet az a szakmai megközelítés, amely a 2008-as nagy gazdasági válsághoz méri a változásokat, szemben a hazai közbeszédben sokkal gyakrabban szereplő 2010-es dátummal, ugyanakkor a valódi gazdasági krízis, a foglalkoztatási és GDP adatok beszakadása ehhez az időszakhoz kötődik.
Közvetlenül a legutóbbi nagy világgazdasági recesszió (2008-2009) után, az európai a fiatalok munkanélkülisége az egekbe szökött, különösen azokban az országokban, amelyek a legnagyobb pénzügyi válsággal szembesültek. A fiatalokat különösen súlyosan érintette a válság Dél-Európában, Írországban és a balti országokban. A nagy recesszió (2008) a fejlett világban súlyosbította a pályakezdési bizonytalanságot, amely már korábban, a válság előtt is nyilvánvaló volt. A bizonytalan, rövid távú és rosszul fizetett munkahelyek az 1990-es évek elején kezdődött új munkajogi szabályozási tendenciák (talán a jogalkotó által nem szándékolt) mellékhatásai. Ilyen új törvénykezések a ’0’ órás szerződések, platformmunkák, a részmunkaidő, általában a dolgozók munkajogi védettségének aláásása. A munkavédelmi jogszabályokat a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele érdekében gyengítették, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy gyorsan reagáljanak a gazdasági változásokra. A szilárdabb, és a vállalati világba jobban beágyazott szakképzési rendszerekkel és integrált munkáltatói részvétellel rendelkező országok hagyományosan stabilabb átmenetet tudtak kialakítani az oktatásból a foglalkoztatásba való átmenetetek támogatására. A mai modern munkaerőpiacokon a fiatalok sérülékeny helyzete a szegregált oktatás eredménye. Az iskolai és társadalmi szegregáció a fiatal munkavállalók határozott idejű megbízásban és bizonytalan munkakörökben való akaratlan koncentrációját eredményezte, vagy pedig remény nélkül hagyta őket arra, hogy tisztességes (decent work) munkát találjanak.
Mit old meg a demográfiai nyomás?
Azt várhatnánk, hogy a demográfiai változások kedvezően hatnak a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeire, mivel az egy nyugdíjasra jutó munkavállalók száma az előrejelzések szerint jelentősen csökken az EU27-ben. Ugyanakkor az előre jelzett népesedési tendenciák egyenetlen eloszlást mutatnak a növekvő és a csökkenő népességszámok tekintetében az egyes EU-tagállamok között: Az EU-tagállamok fele az előrejelzések szerint növekvő, a másik fele pedig csökkenő tendenciát mutat 2014 és 2080 között. Tehát önmagában az elöregedés, minden településen, régióban nem oldja meg az ifjúsági munkanélküliség problémáját. Mindig is maradnak nagyvárosok és azok vonzáskörzetei, ahol a népesség, így a munkaerő koncentrálódik.
Az ifjúsági munkanélküliségi probléma eredete
Az ifjúsági munkanélküliség “problémájának” meghatározására irányuló vizsgálatok alapján számos vitatott értelmezés született a probléma okairól és lehetséges megoldásairól, ezek az értelmezések azt is befolyásolják, hogy a politika miként alakítja a probléma kezelését, illetve ajánl fel megoldásra módozatokat Ezek az értelmezési keretek az alábbiak;
- egyes országok az ifjúsági munkanélküliség gyors növekedése miatt az iskolától a munkába állásig (school-to-work STW) érintett intézményeik “hiányos modelljét”
- vagy a szegmentált munkaerőpiacok jellegét, ahol a fiatalok intézményesen marginalizálódnak,
- vagy a “jóléti függőség” kultúráját okolják, amely talán olyan fiatalokat hoz létre, akik nem rendelkeznek elegendő “bátorsággal” vagy a megfelelő készségekkel, mentális készségekkel, hogy munkát találjanak.
A szakirodalom két csoportra osztotta az ifjúsági munkanélküliség problémakörét[3]. Az egyik csoport
- A rosszul beilleszkedett pályakezdők (Poorly integrated new entrants, PINE) olyan fiatalok, akik bár képzettek, tartósan nehézségekbe ütköznek a stabil munkához jutás terén. Rövid távú, bizonytalan és rosszul fizetett állások sorában rekednek, amelyek gyakran nem felelnek meg a képzettségüknek.[4]
- illetve a másik, a hátrahagyott fiatalok (youth left behind) olyan fiatalokból állnak, akiket az jellemez, hogy képtelenek, elbátortalanodtak vagy nem hajlandóak belépni a munkaerőpiacra. Akiknek többszörös hátrányokkal kell szembenézniük; és akiknek nagyobb valószínűséggel nincsenek, képesítéseik, bevándorló/kisebbségi háttérrel rendelkeznek és/vagy hátrányos helyzetű/vidéki/elhagyatott területeken élnek. Ez utóbbi csoport leírására használatos a NEET ráta.
Az ifjúsági munkanélküliség ilyen módon történő kettéválasztása egyben a munkaerőpiaci szabályozási, tehát belső, és a munkaerőpiacon kívüli, vagyis külső (szakképzési rendszer, gyermekvédelem állapota, stb.) tényezőket is kettéválasztja. Az egyik oka annak, hogy az etnikai és migráns fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedése gyengébb, valamint – általánosabban – az alacsony jövedelmű családokból származó fiatalok körében az, hogy kisebb valószínűséggel vesznek részt további formális oktatásban, mint a többség. Ez a megfigyelés a hátrahagyott fiatalok megfogalmazás magyarázó erejét erősíti (p. 14).
A kötet nagy fejezetei az alábbiak szerint épülnek fel; az első részben a munkaerőpiaci belépés (STW) kérdéskörét járja körül, a második témakör a család szerepét méri fel a fiatalok munkaerőpiaci belépésének támogatásában, avagy akadályozásában, a harmadik témakör európai körképet ad a 15-35 éves fiatalok helyzetéről, végül a negyedik nagy fejezet a fiatalok jövőképét vizsgálja, felsorolva a javasolt szakpolitikai reformokat.
Az ifjúsági munkanélküliség mögötti okok feltárása
Még akkor is, ha a különböző ágazatok relatív fontossága a tercier szektor foglalkoztatás-növekedésével megváltozott, a fiatalok számára kínált munkalehetőségeket bizonyos ágazatok dominálják. Ezek a különbségek, a nagy recesszió óta fennmaradtak és még inkább megszilárdultak. A fiatalok (16-24 évesek) történelmileg nagyobb valószínűséggel találtak munkát alacsony bérezésű, alacsony képzettséget igénylő munkakörökben, ahol kisebb a verseny az idősebb munkavállalókkal szemben.
Boeri és Jimeno (2015)[5] azzal érvel, hogy az összeomlás a fiatalok munkaerőpiac belépése kapcsán nemcsak a munkáltatók által végrehajtott munkaerő-felvételek befagyasztásának tudható be, hanem annak is, hogy a fiatalok által betöltött munkahelyek nagymértékben szűnnek meg az ideiglenes szerződések felbontása révén, válaszul az dekonjunktúrában hirtelen romló gazdasági helyzetre. A szakpolitika (gazdaság, adó, foglalkoztatás) ösztönző struktúráinak ekkor kevés hatása van.
Iskola és munka átmenetek Európában
A Pohl és Walther (2007)[6] által kidolgozott “átmeneti rendszerek” fogalma intézményi és politikai területeket foglal magában, beleértve az oktatási és képzési rendszerek szerkezetét, a foglalkoztatás szabályozását és a társadalombiztosítási rendszereket, valamint a fiatalok átmenetére vonatkozó politikák fókuszát (függetlenül attól, hogy az aktiválási modelljük a fiatalok támogató, képessé tevő/ felkészítő (welfare) vagy azonnal munkába állító (workfare) megoldás-e.) (p.93).
A meglévő bizonyítékokkal összhangban a jól integrált szakképzési rendszerek, amelyekben a munkáltatók erőteljesen részt vesznek és egyértelmű pozitív munkaerőpiaci kapcsolatokat biztosítanak, valamint a támogató aktív munkaerőpiaci politikák fontos intézményi jellemzők, amelyek történelmileg elősegítették a szakképzésből és munkaerőpiacról való átmenet terén a tagállamok viszonylag jobb teljesítményét. Ilyen klasztereket alkotnak; az univerzalista (Svédország) és foglalkoztatás-központú (Németország és Hollandia).
Ugyanakkor, a koordinációra szolgáló, már meglévő intézményi infrastruktúra hiánya számos országban veszélyezteti a munkaügyi szolgálatok kapacitás javítására, és a hatékony partnerségek kialakítására irányuló kísérletek sikerét. A különböző állami és nem állami ügynökségek közötti együttműködésre az elemi szükség lenne a nehezen elérhető NEET-fiatalok bevonása érdekében.
Elavult szakpolitikák?
A munkaerőpiaci rugalmasság (flexibility) hangsúlyozása egy optimista szakpolitikai megközelítés volt a 2008-as válság előtt, ugyanakkor irreális a válság alatt, és megszorítások időszakában. A korábbi Európai Foglalkoztatási Stratégia szintén nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy növelje az emberek számát a piacon, a foglalkoztatás növelése volt a fő szempont, a munkahelyek minőségére pedig csak korlátozottan (majd inkább csak szinte láthatatlanul) összpontosított.
Ugyanakkor a nemzeti és uniós foglalkoztatáspolitikák exogén problémákkal küzdenek. A nemzeti foglalkoztatáspolitikai döntéshozókra nehezedő külső nyomás növekedett minden tagállam esetében, és nagyon intenzív volt a pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok esetében, akik az államadósság-válság legrosszabbját (pl. Görögország) élték meg.
Összegezve tehát 2008-2019 között az alábbiak jellemezték az EU és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáit:
- A foglalkoztatáspolitika erőteljesen a kínálati oldali intézkedésekre összpontosított, amelyek az egyének felelősségét hangsúlyozzák abban, hogy felvértezzék magukat, a foglalkoztatás minőségét kevéssé figyelembe véve.
- A munkaerőpiaci politika kialakítását nagyrészt a külső, a költségvetési konszolidáció és a monetáris stabilitás nyomása alá helyezi, ahelyett, hogy a koherencia és a fenntartható, egészséges munkaerőpiacot a résztvevők számára.
- A rugalmas biztonság elveinek csak részleges végrehajtása valósult meg, nagy hangsúlyt fektettek a munkajogi szabályozás csökkentésére, a fiatalokra gyakorolt következmények szélesebb körű mérlegelése nélkül.
- A munkaerőpiaci teljesítmény mennyiségi méréseire való összpontosítás azt jelentette, hogy a szubjektív eredmények és a minőség mérése a politikai döntéshozók számára egyfajta vakfolt, pedig ezek az eredmények döntő fontosságúak a fiatalok számára.
A munkaerőpiac rugalmassága és a munkajövedelem biztonsága
A fiatalok nem csak nagyobb valószínűséggel rendelkeznek határozott idejű szerződéssel, korlátozott munkahelyi biztonsággal, és tapasztalják meg a munkanélküliséget, amely hosszú távon súlyos következményekkel járhat, hanem a felnőttekhez képest kisebb valószínűséggel férnek hozzá a munkanélküli-ellátáshoz is. A korlátozott munkanélküli-ellátási fedezet a hiányzó vagy rövidebb távú munkaerőpiaci tapasztalatukra vezethető vissza ami azt jelenti, hogy nehézségekbe ütközik a munkanélküli segélyhez való hozzáférés jogosultsági feltételeinek teljesítésében, mivel, ezek a rendszerek még mindig túlnyomórészt az ún. standard foglalkoztatásra épülnek.
A kölcsönös szakpolitikai tanulás főbb akadályai az EU-ban
A foglalkoztatáspolitika és a munkaügyi intézményrendszerek tanulási folyamatát számos tényező hátráltatja az EU-ban. A kötet szerzői következő főbb akadályokat azonosították:
- Töredezettség és gyakran a különböző igazgatási szintek közötti átfedő kompetenciák, duplikációk, ahol az egyes, párhuzamosan működő intézmények között elvszik a szakpolitikai tudás. Ilyen sok esetben a föderális vagy autonóm tartományokból álló tagállamok esetében alakult ki (pl. Belgium, Spanyolország)
- túlközpontosított közigazgatási struktúrák,
- túlzottan projekt-alapú működés, ahol a foglalkoztatáspolitika helyét projektekkel váltják fel. (Görögországban és Törökországban);
- illetve politikai kultúra és értékek (pl. erős liberális hagyományok az Egyesült Királyságban) és a pártpolitikai célszerűség (pl. Szlovákiában), amelyek nem kedveznek a szisztematikus és koordinált információáramlásnak a magas szintű (stratégiai) politikai döntéshozatalba.
Újra kellene gondolni a munkanélküliek ellátását
Tekintettel arra, hogy a munkaerőpiacokat egyre inkább az jellemzi, hogy a munkavállalók meglehetősen gyakran váltogatják munkahelyeiket, és közben előfordulhatnak munkanélküli időszakok fontos túllépni (vagy kiegészíteni) a munkahelyek jellemzőinek elemzése alapján a foglalkoztatási biztonság, és foglalkoztatási minőség fogalmait újragondolni.
A foglalkoztatás minőségének meghatározása négy dimenziót foglal magába:
- a foglalkoztatás biztonságát,
- a jövedelem biztonságát,
- a jövedelemszerzés (álláskeresés) sikerességét és
- a sikeres állástalálás, a megfelelő, kongruens keretek között. A végzettség és a foglalkozás közötti sikeres kapcsolat, amelynek alapját például az elmúlt kétéves időszakra vonatkozó adatok elemzése adhatja.
A kötet a fenti áttekintésen felül is még számos érdekességet tartogat a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket szakmai kritikával szemlélő olvasó számára és számos olyan javaslattal szolgál amelyeket egyes nemzeti foglalkoztatáspolitikák alakításakor érdemes lehet figyelembe venni, legalábbis vizsgálni. Ezek, az adatokkal alátámasztott vélemények segíti egy szakterület fejlődését.
——————————————————————
O’Reilly, Jacqueline, and others (eds), Youth Labor in Transition: Inequalities, Mobility, and Policies in Europe (New York, 2018; online edn, Oxford Academic, 24 Jan. 2019), https://doi.org/10.1093/oso/9780190864798.001.0001, URL https://academic.oup.com/book/26877
[1] https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10024710&view=dataSheet
[2] https://m2.mtmt.hu/api/author/10027693
[3] O’Reilly, J., Eichhorst, W., Gábos, A., Hadjivassiliou, K., Lain, D., Leschke, J., McGuinness, S., Kureková, L. M., Nazio, T., Ortlieb, R., Russell, H., & Villa, P. (2015). Five Characteristics of Youth Unemployment in Europe: Flexibility, Education, Migration, Family Legacies, and EU Policy. Sage Open, 5(1). https://doi.org/10.1177/2158244015574962
[4] Brzinsky-Fay, Christian. 2007. “Lost in Transition? Labour Market Entry Sequences of School Leavers in Europe.” European Sociological Review 23 (4): 409–22.
[5] Boeri, Tito and Jimeno, Juan F., The Unbearable Divergence of Unemployment in Europe (November 25, 2015). Banco de Espana Working Paper No. 1534, Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=2695323 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2695323
[6] Pohl, A., & Walther, A. (2007). Activating the disadvantaged. Variations in addressing youth transitions across Europe. International Journal of Lifelong Education, 26(5), 533–553. https://doi.org/10.1080/026013707015596
A szerzőről:
Dr. habil. Borbély-Pecze Tibor Bors foglalkoztatáspolitikai és pályaorientációs szakértő, 25 éve dolgozik a munkaügyi szakigazgatásban és 20 éve tanít a magyar felsőoktatásban. Fő érdeklődési és kutatási területe karrier és pályatanácsadási rendszerek nemzetközi összehasonlító értékelése és fejlesztése.
